Hársfák

Virágzó hársak hűvösében
Magányos csendben üldögéltem,
Nem is kívántam mást, csak éppen
Lenni, mint a lomb.

Mikor már-már elszenderültem,
Egyszerre fölrezdült körültem
Egy álomhalk, valószerűtlen
Földöntúli hang.


Száz méh, a hárs virága kelyhén
Illattal csordulóra telvén
Surrogja rezge szárnya nyelvén
Léte mámorát.

E hárs alatt én hányszor ültem,
Önnön zenémben elmerülten
S önös figyelmem elkerülte
Mind e halk zene.

Ki tudja, hányszor, s milyen hársak alján
Burkolt el engem ön zajomba csalfán
Csalóka ihlet, - még csak meg se hallván
Azt a más zenét,

Komoly lányát az Isten-adta csendnek,
Melyre a boldog angyalok kerengnek,
S melyben öröktől egy akkordban zengnek
Isten és világ.

Szívem, ne sírj, még nincsen veszve semmi:
Tanulj a hárstól illatot teremni,
A csend dalának élő kelyhe lenni
S búgni, mint a hárs!

Sík Sándor

Hogyan készül az igazán finom tea

Hogyan készül az igazán finom tea A tealevelekben frissítő hatásukat nézve 2 féle aktív anyag található: a tein és a tanin. A tein - a koffeinhez hasonló stimuláns anyag - a forróvíz hatására 1-2 perc alatt felszabadul a levelekből, a tanin azonban folyamatosan jelen marad a teavízben az áztatás ideje alatt. Így lehetséges az, hogy a megfelelően élénkítő hatású tea készítésénél különös figyelmet kell fordítani az áztatási időre.

                             Ahány ország annyi szokás

Képzeletben tegyünk egy rövid kirándulást a fegyelmezett és kimért angolok lakta szigetországba, és lessünk bele teázási szokásaikba. Először azonban egy megdöbbentő hírrel kell szembesülnünk: az angolok manapság már több kávét fogyasztanak, mint teát! A szokások persze még élnek, de leginkább nagymamáink korosztálya tartja életben őket.

Tea történet

A legismertebb legendák természtesen a Távol-Kelethez kötődnek.

A teát legelőször egy i.e. 2737-ból, Sen Nung kínai császár korából származó kínai történet említi. Foglalkoztatta a higiénia és az orvostudomány, és megfigyelte a forralt víz egészséges hatását. Ugyanis a forralásnak a legfőbb célja a fertőzések megelőzése volt. Történt, hogy egy szép napon, mikor vizet forralt magának -hogyha kihűlt, azt kortyolgassa-, egy cserjéről néhány levél egyenesen belehullott a forralt vízzel teli csészéjébe.

 A legenda

A tea felfedezésének pontos körülményei ismeretlenek, jobb híján a legendák és regék titokzatos szövegeire kell hagyatkoznunk. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a vadtea őshazája Délkelet-Ázsiában, valahol Kína területén található. A teáról szóló legelső írásos feljegyzéseket hozzávetőleg i.e. 3000 táján készítették, a teát valójában 5000 évnél régebben ismerik és fogyasztják az emberek.

   A teáról fennmaradt talán legismertebb legenda Sen-nung császár idejéből származik.

• Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.
• Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak.
• Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve.