A teáról


A tea nevű ital a teacserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő forrázat. Teának nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.A teacserje, vagy teafa (fa lenne, ha hagynák, de cserjére mintázzák, hiszen óriások alkalmazása a szüret idején komoly nehézségeket okozna) a cameliák rendjébe tartozó örökzöld növény, mely vadon 8-12 m magasra is megnő. A teaültetvények telepített fajtái mindössze 1,0-1,5 m magas, szétterülő koronájú bokrok. A tea levelei sötétzöld színűek, bőrneműek.A tea első botanikus leírása Ferdinand Marsigli gróf 'Novus Atlas' című munkájában jelent meg 1654-ben. Tudományos meghatározása Karl Linné nevéhez fűződik, aki 'thea sinensis'-nek, azaz kínai teának nevezte 1747-ben. Az ő tanácsára hozott Ekeberg hajóskapitány néhány évvel később teát úgy, hogy már Kínában földbe tette a magot, s az már kicsírázva érkezett meg. Európa első teabokra Uppsala füvészkertjében zöldellt 1763-ban. Ismert a növénynek egy korábbi tudományos neve is: Camelia Thea Link. Névadója Georg J. Kamell manilai gyógyszerész volt a 17. században. (A legújabb fejlődéstörténeti növényrendszer a teacserjét a Teavirág (Theales) rendjébe, a Teafélék családjába és a Teanemzetségbe (Thea) sorolja. A nemzetségnek ma száz faja ismert.A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a t? Amoyi (Xiamen, Fujian), dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek hogyan hívják a teát eldönthető, hogy mely kereskedelmi úton találkoztak azzal először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát csáj-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát csá-nak hívják mandarin kínai nyelvjárásban. Írországban, főként Dublinban a cha kifejezést gyakran használják a teára, és a char gyakori szlengkifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni chai néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.A tea hazája Dél-Kína, Kambodzsa és India Asszam tartománya, nagy mennyiségben termesztenek teát még India más tartományaiban, Nepálban, Taiwanon, Srí Lankán, Indonéziában, Japánban, Kelet-Afrikában, Ausztráliában, Grúziában, Pakisztánban, Argentínában, Brazíliában és Peruban.A cameliák három olyan alfaja ismert, melyből tealevelek nyerhetők: a Camelia Sinensis, a kínai tea, a Camelia Assamica, az indiai tea és a Camelia Cambod, mely Laosz és Kambodzsa környékén terem.

A sinensis és cambod alfaj vadon maximum 3 m magasra növő cserje, kis, kemény, sötétzöld, kerek levelekkel, már a 2. évben virágzik. Vadon fák árnyékában, zordabb talaj- és időjárási viszonyok mellett is megél (szubtrópusi klíma).

Az assamica vadon akár 10-12 m-es is lehet, gyorsan növő, lazán elágazó ágakkal, későn és ritkán nyílik, nagy, lágy világoszöld, hosszúkás alakú levelekkel. Érzékeny a hidegre és bőséges csapadékot kíván (trópusi klíma).

Az alfajok levelei csak méretben térnek el egymástól. A frissen begyűjtött levelekből állítják elő a kereskedelmi forgalomba kerülő igen nagyszámú és különböző minőségű teafajtákat, attól függően, hogy a tealevél a teanövény melyik alfajától származik, hol termesztették és hogyan kezelték.A teát régen kizárólag gyógynövényként, mint a szellemi erő fokozójaként alkalmazták.A gyógyító tulajdonságokat talán a legprimitívebb, de a növényben lévő energia hasznosítására legtisztább gyakorlatával - főzet/forrázat készítésével érték el. Ezt az eredeti természetes formát semmi más elkészítési mód nem pótolja. A kínai és japán szakrális ceremóniák előírásai (megfelelő minőségű teát, meghatározott edényben, eljárással stb. lehetett készíteni) ill. részletei még ma is megtalálhatók a tradicionális teaceremóniáknál. A tea koncentráció készséget növelő, álmosságot elűző hatását a kolostori életben, a meditációs gyakorlatok során jól alkalmazhatták. Kínában, a régi időkben a teát különböző betegségek ellen alkalmazták: paszták, kenőcsök formájában reumás fájdalom ellen, de mindenekelőtt bevették azt és úgy pl. az idősek látását javították, fejfájást csökkentettek, testi és szellemi bágyadtságot elűzték.A gyógyerejű teaital zöld teából készül(t), kézi aratással (gépesítésnél sokk éri a növényt), természetes előfordulású (közegű) (nem monokultúrában termesztett) növényből.Ma már sajnos a tea tisztán csak élvezeti szerként szerepel, elvesztette jelentőségét, mint gyógyerővel rendelkező ital, pedig továbbra is jelentős gyógyhatással bír.A tea eredetét mind a mai napig homály fedi. Többféle monda kering felfedezéséről. Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe. Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak. Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Nemsokára Európában megjelent az importált tea, mely itt is gyógyszerként kezdte pályafutását. Patikában árusították, aromáját jól megőrző ólomdobozokból mérték ki a drága szert (egy hesseni tartománygrófról feljegyezték, hogy ebből a drága gyógyszerből nem kevesebb, mint negyven csészével ivott.), ami hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Az angolok 1650 környékén kezdtek el teázni.A következő részben a tea feldolgozása kerül ismertetésre, az egyes fogalmak magyarázata a Teaenciklopédiában olvasható.A tealevelek feldolgozása a szürettel kezdődik. A leszüretelt leveleket kétféle eljárással, a hagyományos, azaz ortodox, és a CTC-eljárással dolgozhatják fel. A CTC-eljárással főleg konzum-minőségű feketeteákat készítenek. A hagyományos eljárással készült teák négy fő fajtáját azok feldolgozása alapján csoportosítjuk. A leszüretelt levelek azonnali szárításával készülnek a fehérteák, a zöld teák előállítása minimális oxidációval történik. A fekete teákat jelentős mértékű oxidációval állítják elő, míg a sárga (oolong) teáknál az oxidációs folyamatot félúton megszakítják. Itt meg kell említeni a kínai pu-erh vörösteákat, melyeket a fekete tea különleges, akár több évtizedig tartó tárolásával, érlelésével állítanak elő.A feldolgozott tea minőségét, főleg az assamica fajtánál, az alábbi módon jelölik:

Ezen belül is több kategória van, melyek a legmagasabbtól lefelé így néznek ki: SFTGFOP1; SFTGFOP; FTGFOP1; FTGFOP; TGFOP; GFOP; FOP; OP; BOP; BOPD; BOPDF. Ezen minőségjelzések kifejtése, értelmezése a Teaenciklopédia fogalmai között olvasható bővebben.Készítenek még továbbá különleges teákat is, ilyen a kínai teatégla és a toucha (pu-erh jellegű préselt teák), valamint a zöld- és fehér teákból kötött tearózsák, tealabdák, a kekecha, továbbá japánban népszerű a porrá őrölt zöldtea, azaz macha, illetve a levélszárakból álló kukicha is.A teaivás gyakran társasági esemény. Szokás teát nap közben is inni, különösen reggel, az élénkítő hatása miatt: teofilint és (néha tein-ként hívott) koffeint tartalmaz. Nagy Britanniában és Írországban a tea nem csak az ital neve, de a késő délutáni könnyű étkezést (uzsonnát) is így hívják, még akkor is, ha tea helyett sört, almabort vagy gyümölcslevet isznak. Gyakran (Anglián kívül) ezt high tea-nek nevezik, az angol high tea viszont egy esti étkezést jelent; a kifejezés valószínűleg onnan származik, hogy az étkezés a 'nagy asztalnál' történt (high table) vagy pedig a nappaliban gyakori kisebb asztalnál. A Devonshire tea a legfőbb teaceremónia a Nemzetközösségben. A Devonshire tea szinte teljesen ismeretlen az USA-ban, valószínűleg a kávéval és az amerikai palacsintákkal kapcsolatos összeférhetetlensége miatt. Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha.Az USA-ban a teát gyakran jéggel és citromszelettel szolgálják fel (ice tea, 'jeges tea').Napjainkban terjedt el a fiatalok körében a tajvani Boba tejes tea (Paomo cha), ami nagyon népszerű az Egyesült Államokban. A teák közé sorolnak néhány egyéb növényfajból készült terméket is. Ilyenek a gyógyteák, amelyeket gyógynövényekből, a betegségek megelőzése, vagy az egészségünk helyreállítására, gyógyítására használunk. Ezeknek a teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának. Ezeknél a 'teáknál' az elkészítés módja szerint háromféle ital készülhet, attól függően, hogy milyen növényi részekből áll. Ez lehet forrázat. főzet. vagy kivonat. A gyümölcstea elnevezés nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon italoknak, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő; különösen azokra az italokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak. A lapacho a brazíliai őserdőkben élő vörös vagy bíbor lapacho fa kérgének (kambiumának) belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek. A Rooibos Dél-Afrikában élő vöröses növény, egy fűféle, melyből forrázatot készítenek. Nagyon jelentős az egészségmegőrző és a gyógyhatása. A mézbokor a rooibos-szal rokon, szintén Dél-Afrikában élő növény, de annál kissé édesebb ízű, szintén nagy gyógyhatású növény.

Fekete vagy zöld tea?

A tea a kelet-ázsiai népek életében nagy szerepet játszik. A kínaiak általában nem vizet isznak, hanem teát, ez náluk preventív szokássá fejlődött ki, mivel gyakoriak voltak a víz közvetítésével terjedő járványok. Kínában továbbá úgy tartják, jobb teát inni, mint orvosságot szedni. Ha pedig a tea zöld, még hatásosabb. Hatóanyagainak köszönhetően több krónikus betegség kialakulását megelőzheti - persze csak rendszeres fogyasztás mellett. A fekete tea és a zöld tea ugyanaz a növény, csak a levelek feldolgozási módja más. A tea minden esetben jótékony hatással van a szervezetre, de a fekete teáknak főleg az élvezeti értéke a figyelemre méltó. Az igazi gyógyhatású elixír a zöldtea.A legfontosabb különbségek: A zöld tea csersav által oldatba vitt koffein mennyisége nagyobb, mint a fekete teáé. Néhány zöld tea édeskés ízét az egyes fajokban előforduló aminosavak (főként teanin) okozza. A fő különbség a fekete és a zöld tea között nemcsak a feldolgozási módban, hanem a végtermék minőségében is van. A zöld teánál nincs különösebb változás az össz-szerkezetben, míg a fekete tea egy oxidációs folyamat végterméke (az oxidáció tulajdonképpen bomlási folyamatnak felel meg) - károsodott termék - fogyasztóra nézve látens veszélyt hordoz. Az oxidáció során a koffein bomlás révén ammónia-képződés is történhet (míg az élő sejt ammóniát eliminál - elvon, addig az oxidáció azt provokálja - termeli.) Másik különbség: az illóolajok a zöld teában eredeti formában maradnak. Az oxidáció alatt az illóolajokból metilalkohol képződhet. A fekete tea - 'enyhe méreg'. Mérgezési tünetek: cirkulációs zavarok, arterioszklerózis (verőerek elmeszesedése), látászavarok. Ezzel szemben a zöld tea arterioszklerózis elleni hatását írták le (csökkenti a koleszterin szintet) - profilaktikum (orvosi műszó, a. m. óvószer, óvóintézkedésre szolgáló orvosszer).

	A teáról A tea nevű ital a teacserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő forrázat. Teának nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.A teacserje, vagy teafa (fa lenne, ha hagynák, de cserjére mintázzák, hiszen óriások alkalmazása a szüret idején komoly nehézségeket okozna) a cameliák rendjébe tartozó örökzöld növény, mely vadon 8-12 m magasra is megnő. A teaültetvények telepített fajtái mindössze 1,0-1,5 m magas, szétterülő koronájú bokrok. A tea levelei sötétzöld színűek, bőrneműek.A tea első botanikus leírása Ferdinand Marsigli gróf 'Novus Atlas' című munkájában jelent meg 1654-ben. Tudományos meghatározása Karl Linné nevéhez fűződik, aki 'thea sinensis'-nek, azaz kínai teának nevezte 1747-ben. Az ő tanácsára hozott Ekeberg hajóskapitány néhány évvel később teát úgy, hogy már Kínában földbe tette a magot, s az már kicsírázva érkezett meg. Európa első teabokra Uppsala füvészkertjében zöldellt 1763-ban. Ismert a növénynek egy korábbi tudományos neve is: Camelia Thea Link. Névadója Georg J. Kamell manilai gyógyszerész volt a 17. században. (A legújabb fejlődéstörténeti növényrendszer a teacserjét a Teavirág (Theales) rendjébe, a Teafélék családjába és a Teanemzetségbe (Thea) sorolja. A nemzetségnek ma száz faja ismert.A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a t? Amoyi (Xiamen, Fujian), dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek hogyan hívják a teát eldönthető, hogy mely kereskedelmi úton találkoztak azzal először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát csáj-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát csá-nak hívják mandarin kínai nyelvjárásban. Írországban, főként Dublinban a cha kifejezést gyakran használják a teára, és a char gyakori szlengkifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni chai néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.A tea hazája Dél-Kína, Kambodzsa és India Asszam tartománya, nagy mennyiségben termesztenek teát még India más tartományaiban, Nepálban, Taiwanon, Srí Lankán, Indonéziában, Japánban, Kelet-Afrikában, Ausztráliában, Grúziában, Pakisztánban, Argentínában, Brazíliában és Peruban.A cameliák három olyan alfaja ismert, melyből tealevelek nyerhetők: a Camelia Sinensis, a kínai tea, a Camelia Assamica, az indiai tea és a Camelia Cambod, mely Laosz és Kambodzsa környékén terem. A sinensis és cambod alfaj vadon maximum 3 m magasra növő cserje, kis, kemény, sötétzöld, kerek levelekkel, már a 2. évben virágzik. Vadon fák árnyékában, zordabb talaj- és időjárási viszonyok mellett is megél (szubtrópusi klíma). Az assamica vadon akár 10-12 m-es is lehet, gyorsan növő, lazán elágazó ágakkal, későn és ritkán nyílik, nagy, lágy világoszöld, hosszúkás alakú levelekkel. Érzékeny a hidegre és bőséges csapadékot kíván (trópusi klíma). Az alfajok levelei csak méretben térnek el egymástól. A frissen begyűjtött levelekből állítják elő a kereskedelmi forgalomba kerülő igen nagyszámú és különböző minőségű teafajtákat, attól függően, hogy a tealevél a teanövény melyik alfajától származik, hol termesztették és hogyan kezelték.A teát régen kizárólag gyógynövényként, mint a szellemi erő fokozójaként alkalmazták.A gyógyító tulajdonságokat talán a legprimitívebb, de a növényben lévő energia hasznosítására legtisztább gyakorlatával - főzet/forrázat készítésével érték el. Ezt az eredeti természetes formát semmi más elkészítési mód nem pótolja. A kínai és japán szakrális ceremóniák előírásai (megfelelő minőségű teát, meghatározott edényben, eljárással stb. lehetett készíteni) ill. részletei még ma is megtalálhatók a tradicionális teaceremóniáknál. A tea koncentráció készséget növelő, álmosságot elűző hatását a kolostori életben, a meditációs gyakorlatok során jól alkalmazhatták. Kínában, a régi időkben a teát különböző betegségek ellen alkalmazták: paszták, kenőcsök formájában reumás fájdalom ellen, de mindenekelőtt bevették azt és úgy pl. az idősek látását javították, fejfájást csökkentettek, testi és szellemi bágyadtságot elűzték.A gyógyerejű teaital zöld teából készül(t), kézi aratással (gépesítésnél sokk éri a növényt), természetes előfordulású (közegű) (nem monokultúrában termesztett) növényből.Ma már sajnos a tea tisztán csak élvezeti szerként szerepel, elvesztette jelentőségét, mint gyógyerővel rendelkező ital, pedig továbbra is jelentős gyógyhatással bír.A tea eredetét mind a mai napig homály fedi. Többféle monda kering felfedezéséről. Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe. Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak. Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Nemsokára Európában megjelent az importált tea, mely itt is gyógyszerként kezdte pályafutását. Patikában árusították, aromáját jól megőrző ólomdobozokból mérték ki a drága szert (egy hesseni tartománygrófról feljegyezték, hogy ebből a drága gyógyszerből nem kevesebb, mint negyven csészével ivott.), ami hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Az angolok 1650 környékén kezdtek el teázni.A következő részben a tea feldolgozása kerül ismertetésre, az egyes fogalmak magyarázata a Teaenciklopédiában olvasható.A tealevelek feldolgozása a szürettel kezdődik. A leszüretelt leveleket kétféle eljárással, a hagyományos, azaz ortodox, és a CTC-eljárással dolgozhatják fel. A CTC-eljárással főleg konzum-minőségű feketeteákat készítenek. A hagyományos eljárással készült teák négy fő fajtáját azok feldolgozása alapján csoportosítjuk. A leszüretelt levelek azonnali szárításával készülnek a fehérteák, a zöld teák előállítása minimális oxidációval történik. A fekete teákat jelentős mértékű oxidációval állítják elő, míg a sárga (oolong) teáknál az oxidációs folyamatot félúton megszakítják. Itt meg kell említeni a kínai pu-erh vörösteákat, melyeket a fekete tea különleges, akár több évtizedig tartó tárolásával, érlelésével állítanak elő.A feldolgozott tea minőségét, főleg az assamica fajtánál, az alábbi módon jelölik: Ezen belül is több kategória van, melyek a legmagasabbtól lefelé így néznek ki: SFTGFOP1; SFTGFOP; FTGFOP1; FTGFOP; TGFOP; GFOP; FOP; OP; BOP; BOPD; BOPDF. Ezen minőségjelzések kifejtése, értelmezése a Teaenciklopédia fogalmai között olvasható bővebben.Készítenek még továbbá különleges teákat is, ilyen a kínai teatégla és a toucha (pu-erh jellegű préselt teák), valamint a zöld- és fehér teákból kötött tearózsák, tealabdák, a kekecha, továbbá japánban népszerű a porrá őrölt zöldtea, azaz macha, illetve a levélszárakból álló kukicha is.A teaivás gyakran társasági esemény. Szokás teát nap közben is inni, különösen reggel, az élénkítő hatása miatt: teofilint és (néha tein-ként hívott) koffeint tartalmaz. Nagy Britanniában és Írországban a tea nem csak az ital neve, de a késő délutáni könnyű étkezést (uzsonnát) is így hívják, még akkor is, ha tea helyett sört, almabort vagy gyümölcslevet isznak. Gyakran (Anglián kívül) ezt high tea-nek nevezik, az angol high tea viszont egy esti étkezést jelent; a kifejezés valószínűleg onnan származik, hogy az étkezés a 'nagy asztalnál' történt (high table) vagy pedig a nappaliban gyakori kisebb asztalnál. A Devonshire tea a legfőbb teaceremónia a Nemzetközösségben. A Devonshire tea szinte teljesen ismeretlen az USA-ban, valószínűleg a kávéval és az amerikai palacsintákkal kapcsolatos összeférhetetlensége miatt. Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha.Az USA-ban a teát gyakran jéggel és citromszelettel szolgálják fel (ice tea, 'jeges tea').Napjainkban terjedt el a fiatalok körében a tajvani Boba tejes tea (Paomo cha), ami nagyon népszerű az Egyesült Államokban. A teák közé sorolnak néhány egyéb növényfajból készült terméket is. Ilyenek a gyógyteák, amelyeket gyógynövényekből, a betegségek megelőzése, vagy az egészségünk helyreállítására, gyógyítására használunk. Ezeknek a teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának. Ezeknél a 'teáknál' az elkészítés módja szerint háromféle ital készülhet, attól függően, hogy milyen növényi részekből áll. Ez lehet forrázat. főzet. vagy kivonat. A gyümölcstea elnevezés nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon italoknak, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő; különösen azokra az italokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak. A lapacho a brazíliai őserdőkben élő vörös vagy bíbor lapacho fa kérgének (kambiumának) belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek. A Rooibos Dél-Afrikában élő vöröses növény, egy fűféle, melyből forrázatot készítenek. Nagyon jelentős az egészségmegőrző és a gyógyhatása. A mézbokor a rooibos-szal rokon, szintén Dél-Afrikában élő növény, de annál kissé édesebb ízű, szintén nagy gyógyhatású növény. Fekete vagy zöld tea? A tea a kelet-ázsiai népek életében nagy szerepet játszik. A kínaiak általában nem vizet isznak, hanem teát, ez náluk preventív szokássá fejlődött ki, mivel gyakoriak voltak a víz közvetítésével terjedő járványok. Kínában továbbá úgy tartják, jobb teát inni, mint orvosságot szedni. Ha pedig a tea zöld, még hatásosabb. Hatóanyagainak köszönhetően több krónikus betegség kialakulását megelőzheti - persze csak rendszeres fogyasztás mellett. A fekete tea és a zöld tea ugyanaz a növény, csak a levelek feldolgozási módja más. A tea minden esetben jótékony hatással van a szervezetre, de a fekete teáknak főleg az élvezeti értéke a figyelemre méltó. Az igazi gyógyhatású elixír a zöldtea.A legfontosabb különbségek: A zöld tea csersav által oldatba vitt koffein mennyisége nagyobb, mint a fekete teáé. Néhány zöld tea édeskés ízét az egyes fajokban előforduló aminosavak (főként teanin) okozza. A fő különbség a fekete és a zöld tea között nemcsak a feldolgozási módban, hanem a végtermék minőségében is van. A zöld teánál nincs különösebb változás az össz-szerkezetben, míg a fekete tea egy oxidációs folyamat végterméke (az oxidáció tulajdonképpen bomlási folyamatnak felel meg) - károsodott termék - fogyasztóra nézve látens veszélyt hordoz. Az oxidáció során a koffein bomlás révén ammónia-képződés is történhet (míg az élő sejt ammóniát eliminál - elvon, addig az oxidáció azt provokálja - termeli.) Másik különbség: az illóolajok a zöld teában eredeti formában maradnak. Az oxidáció alatt az illóolajokból metilalkohol képződhet. A fekete tea - 'enyhe méreg'. Mérgezési tünetek: cirkulációs zavarok, arterioszklerózis (verőerek elmeszesedése), látászavarok. Ezzel szemben a zöld tea arterioszklerózis elleni hatását írták le (csökkenti a koleszterin szintet) - profilaktikum (orvosi műszó, a. m. óvószer, óvóintézkedésre szolgáló orvosszer). De voltaképpen miből is áll a tea? A tealevél kémiája A friss tealevelek a növényi sejt szokásos anyagain kívül sok metil-xantint és polifenolt tartalmaznak. A pontos kémiai összetétel függ a növény fajtájától, a levél korától, a talajtól, az éghajlattól, a termesztéstől. Fiatal teahajtások átlagos összetétele Komponens Szárazanyag (%) Komponens Szárazanyag (%) Komponens Szárazanyag (%) Vízben oldódóak Vízben részben oldódóak Vízben oldhatatlanok katechinek 18-32 keményítő 2-5 cellulóz 7 flavonol-glikozidok 3-4 egyéb poliszacharidok 12 lignin 6 proantocianidinek 2-3 fehérje 15 lipidek 3 koffein 3-4 hamu 5 festékanyagok 0,5 aminosavak 4 illékony anyagok 0,01-0,02 szénhidrátok 4 szerves savak 4-5 Polifenolok A friss levélben jelen lévő polifenolok (legalább két fenolos csoportot tartalmazó aromás vegyületek) elsősorban katechinek. A zöld tea fanyar, keserű ízében éreztetik hatásukat; a fekete tea teaflavinjainak előanyagai. A friss levél flavonoljai közül a kempferol, a kvercetin és a miricetin érdemel említést. Szabad flavonolokként és glikozidokként is előfordulnak. A glikozidcsoport glükóz, ramnóz, galaktóz, arabinóz vagy rutinóz. Ezek a vegyületek is fanyarrá, keserűvé teszik a zöld teát. A levelek legfontosabb fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó savai közé tartozik a galluszsav, a klorogénsav és a p-kumaril-kínasav. A legfontosabb depszid (aromás hidroxikarbonsav kondenzációs terméke) a 3-galloil-kínasav. Igen kevéssé ismert, hogy ezek az anyagok miként befolyásolják a tea minőségét. Metil-xantinok A tea legfontosabb purin alkaloidja a koffein. A friss levél szárazanyagának 3-4 %-át adja. A feldolgozás során a koffeintartalom nem csökken jelentősen. A teában nagyon kis mennyiségű teobromin és teofillin található. Nyomnyi mennyiségű más alkaloidot, például xantint, hipoxantint is kimutattak a levelekben. Aminosavak A friss levélben elsősorban teanin (5-N-etil-glutamin) van. Valószínű, hogy a teanin kizárólag teában fordul elő. A szárazanyag 2 %-át teszi ki. A zöld tea ízének fontos komponense. A teaninon kívül tizenkilenc más aminosavat is kimutattak a levelekben. Úgy gondolják, hogy a japán zöld tea minőségét a sok aminosav javítja, míg az indiai és ceyloni fekete tea gyatrább lesz, ha a friss levélben sok a szabad aminosav. Klorofill és karotenoidok A friss levél legfontosabb festékanyagai. 1 g szárazanyag kb. 1,4 mg klorofillt, 0,5 mg karotenoidot tartalmaz. Nemrégiben fedezték fel, hogy a klorofill bomlástermékei, a feofitinek és a feoforbidok szerepet játszanak a fekete tea színáranyalatának kialakításában. A klorofill fitol-oldalláncának bomlástermékei a tea aromájához járulnak hozzá. A friss levélben több mint tizenöt karotenoid festékanyagot azonosítottak. Ezek a közül a neoxantin, a violaxantin, a lutein és a b-karotin a legfontosabb. A nagy karotintartalom aromássá teszi a teát. Lipidek A friss tealevél szárazanyag-tartalmának 4-9 %-át lipidek, elsősorban zsírsavak és zsírsavészterek alkotják. A zsírsavak közül a linolénsav, a palmitinsav és a linolsav a leggyakoribb. A zsírsavak reakciói szerepet játszanak az aromaképződésben. Illékony vegyületek A friss levélben elsősorban alkoholokat és karbonilvegyületeket mutattak ki. A jellegzetes 'zöld illat' főként a cisz-hexen-1-olnak és a transz-hexenalnak tulajdonítható. Enzimek A tealevél legfontosabb enzimjének - a fermentációban játszott szerepe miatt - a polifenol-oxidázt tartják. Hatása specifikus, csak a polifenolok B gyűrűjét támadja meg a teában. A zöld levelekben számos más enzimet is kimutattak, például peroxidázt, amilázt, b-glükozidázt, peptidázt, klorofillázt, foszfatázt és leucin-transzaminázt. Ásványi anyagok A friss levelek ásványi anyagai közül valószínűleg az alumínium és a réz érdemli a legtöbb figyelmet. A friss hajtások szárazanyagában 600-700 ppm az alumínium, de az idősebb levelekben 20000 ppm-et is elérhet a koncentrációja. Valószínűleg a katechinek átalakulásában vagy tárolásában játszik szerepet. Ezekkel a vegyületekkel szívesen képez komplexeket. A réz a tea biokémiájában fontos polifenol-oxidáz enzimben fordul elő. De mindez mire jó? A tea élettani hatása A teában található koffein hat a gyomorsavtermelésre, izolált szíven növeli a szívizom teljesítményt. A légzőcentrum izgatásával gyorsítja és mélyíti a légzést. Elősegíti a perifériás vérátáramlást. A koffein bő hatása a központi idegrendszerre: stimuláló, elsősorban az agykérgi funkciókra gyakorol hatást. Mind kvalitatív, mind kvantitatív teljesítmény növelő. A magasabb szellemi funkciókat (asszociáció - kapcsolás, absztrakció - elvonatkoztatás, kombináció) javítja. A friss tealevélben a koffein nagyrészt csersavhoz kötött, amely a teakészítéskor nagyrészt kioldódik. A teljes koffeinmennyiség a friss levélben és a teában azonos (kb. 4 %), míg a szabad és a csersavhoz kötött koffein mennyiség változik. A friss levelekben a teljes koffeinmennyiség 10-13 %-a szabad. Az árnyékos fák tövében élő teacserje akár 50 %-kal nagyobb koffeintartalommal rendelkezhet, mint az árnyék nélküliek. A tea fő hatóanyaga a koffein. Ez az anyag megtalálható a kávéban is (bár kisebb mennyiségben), mégis kevésbé elviselhető, mint a teáé. Miért? A válasz a következő: a kávéban lévő koffein a klorogénsav káliumsójához lazán kötött és már a gyomorban felszabadul az ott található sósav (HCl) hatására, majd abszorbeálódik (elnyelődik). Ezzel szemben a tea koffeinje nagyrészt a csersavhoz kötött és csak a bélrendszerben szabadul fel fokozatosan. A csersavak adstringens (pórusösszehúzó) hatása miatt a nyálkahártyák felszíne 'megedződik' és a reszorpció (felszívódás) lelassul. Így a kávé koffeinje gyorsan, lökésszerűen kerül a vérpályába, míg a teáé csak fokozatosan. A teaital hatása tehát összehasonlítva a kávéivással sokkal komplexebb és lassúbb, erre vezethető vissza, hogy a koffein érzékeny emberek jobban viselik a teát, mint a kávét. Ez a koffein, illetve a teofilin a teának diuretikus (vizelethajtó) hatást is tulajdonít. A galluszsav és a katechin derivátumok hatására hashajtó hatása is van, az emésztőszervek betegsége, vagy növényi mérgezések esetén a fekete tea hatékonyan alkalmazható. A csersavak megköti az alkaloidokat, így azok nem károsítják a szervezetet. A fehér és a zöld teáknak számos más jótékony élettani hatásuk is van: Megelőzik a rákot A rákos megbetegedésekkel foglalkozó tudósok sokáig értetlenül álltak a tény előtt, hogy a japán dohányosok körében ritkábban alakul ki rák. A titok nyitja az, hogy a teában található polifenolok (főleg az EGCG) a daganatképződés és -fejlődés, valamint az áttét-kialakulás legtöbb lépésére gátló hatással vannak; a fehér- és a zöld tea a sejteket károsító szabad gyököket leköti, akadályozza a hibás sejtek szaporodását. Ezen a téren történő felhasználás esetén tejjel ízesíteni a legszigorúbban tilos, mert a tejfehérje csökkenti a rákellenes hatást. Szívbarát A szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőknek is hasznos lehet a fogyasztásuk, ugyanis polifenoljaiknak antioxidáns hatása megakadályozza a koleszterin felszívódását, ezzel gátolja az érszűkület kialakulását. Erős szívdobogást nem okoz, mert a benne lévő koffein a tea csersavtartalma miatt lassabban szívódik fel. Így csupán szelíden élénkíti a központi idegrendszert; növeli a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a megfigyelő- és koncentráló képességet, megelőzi, illetve csökkenti a fáradtságérzetet. A koffein élénkítő hatásán túl erős hörgtágító hatású is, ezért származékai az asztma gyógyításában is használatosak. Védik a fogzománcot Fluoridtartalmuknak köszönhetően a fogszuvasodás megelőzésében is fontos szerepet játszhatnak – természetesen csak cukor nélkül fogyasztva. Távol-keleti felmérések szerint feleannyi szuvas foguk van azoknak a gyerekeknek, akik naponta isznak zöld teát. Ez a katechinnek köszönhető, ami jelentős mértékben gátolja a baktériumok cukorátalakító tevékenységét. Küzdelem az Alzheimer-kór ellen Amerikai tudósok egy csoportja megállapította, hogy az EGCG polifenol gátolja az agy károsodását. A tudósok vizsgálatokat végeztek olyan egereken, amelyek az Alzheimer-kórhoz hasonló örökölt betegségre való hajlammal rendelkeztek. A tudósok EGCG szert adtak nekik, amely a zöld- és a fehér teában található jelentős mennyiségben. Kiderült, hogy a zöld teában található EGCG csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásában szerepet játszó fehérje, a beta-amiloid szintjét. A tiszta EGCG több hónapig tartó adagolásának nyomán ötvennégy százalékkal kisebb amiloid lerakódást figyeltek meg a tudósok. Feltételezhető, hogy a szernek hasonló hatása lesz embereknél is és az élelmiszerekhez hozzáadva megelőzhetővé válna a betegség kialakulása. A zöld tea fogyasztása önmagában azonban sajnos nem segíthet. Fogyókúrára is jó Minden túlsúlyos álma, hogy anélkül, hogy szigorú diétába fogna, megszabadulhasson fölösleges kilóitól. Nos, ez nem álom, hanem valóság. Francia klinikai kutatások igazolták, hogy pusztán napi három csésze zöld tea fogyasztása a főétkezések után havonta egy-két kilogramm súlycsökkenéssel jár. Mi a szinte hihetetlen eredmény magyarázata? A zöld tea EGCG polifenolja serkenti a szervezet zsírégető folyamatait. Az ajánlott napi három csésze főzetben 270 mg található belőle, így 4 százalékkal növekszik a zsírégetés, ami mintegy 80 plusz kalóriától szabadít meg – erőfeszítés nélkül. A fehér teák valamivel több polifenolt tartalmaznak a zöld teáknál, ezért némileg erősebb az antioxidáns hatásuk, de bárhogy is, mindkettő rendszeres fogyasztása sok bajtól, betegségtől óvja meg a szervezetet. A fehér teáknak tulajdonítják továbbá a fiatalság megőrzésének titkát is. Kétségtelen tény, hogy a fehér tea hatékonyan támogatja az egészséges bőr életfunkcióit és regenerálódását, késlelteti a bőr öregedését. Ezért kivonatát nem rég óta a kozmetikai ipar is jelentős alapanyagként használja. HIV megelőzés zöld teával A legújabb (2009-es) orvosi kutatások felfedezték, hogy a zöld tea legfőbb hatóanyaga, az EGCG áttörést jelenthet a HIV-megelőzésben és később akár az AIDS-gyógyításában is. (Erről bővebb információ ebben a cikkben található.) Mindenesetre egy jó tanács. Napi 1 liter fehér vagy zöld tea rendszeres fogyasztása (1,5-3 dl-es adagokban, azaz napi kb. 3×2 csésze) mindenkinek ajánlott.