A nyelvem száraz, mindenem száraz. Már nem is izzadok. Lábaim rogyadozva visznek előre egy messzi folt felé, ami talán egy oázis, talán egy temető. Odáig még eljutok.
A nap delelőn jár, a szerencsétlen pálmalevelek is alig adnak árnyékot, kókadtan lógnak lefelé ahelyett, hogy az ég felé nyújtózkodnának. Nem nyújtózkodik itt semmi. Csönd van és várakozás. Se ember, se állat, se…
Remény mindig van. Ott a kút. Régi, rozsdás, nyikorgó vasszerkezet. Honnan került ez ide? Én honnan kerültem ide?
Rángatom a kart, könnyen jár, túl könnyen. Ismerem ezt a kutat, otthon is láttam ilyet. Akadozik, szörcsög, aztán egyre nehezebb nyomni, elkapja, nyomod tovább a kart, és egyszer csak bő sugárban ontja a vizet.
Otthon. Itt nem. Ez nem ont semmit. Még csak nem is szörcsög. Csönd van, lemondás. Még kétségbeesés sincs. Minek van itt ez a kút egyáltalán?
Belerúgok. Nem használ.
Odébb egy poros fabódé, poshadt árnyék, poros asztal, szék, és egy polc. És a polcon egy palack víz. Ócska vaskályha, odakészítve néhány fahasáb. Gondos népek jártak errefelé.
Nincs kedvem begyújtani, értelmetlen is lenne. Talán ha egy fokkal tornázhatnám feljebb a hőmérőt. Túl kicsi a különbség. 50 vagy 51 fok, nem mindegy?
Engem a víz érdekel, az életmentő víz. A remény.
Két liter. Mire elég? Eljutok vele valahová? Vagy csak meghosszabbítja a szenvedésemet. A másik tevének úgysem jut.
A palackon írás: ÖNTSD AZ EGÉSZET A KÚTBA!
Persze. Aztán dobáljam utána a tűzifát.
Dereng az emlék, a kút működéséről. Ha nem használják, a csőben kiszárad a víz, folyamatos vízoszlop kell ahhoz, hogy felemelje a mélyből a többit. Ha beleöntöm, és minden jól megy, megindul a kút. Annyi vizem lesz, amennyit akarok. Még a tevének is jut, és lesz elég tartalék hazáig.
Ha megindul. És ha nem indul meg?

Itt ez a két liter víz. Ennyivel elindulhatok újra, és megtalálhatom az eltévesztett utat. Inni egy kortyot legalább! Most rögtön. Pihenni és továbbindulni! Valahol várnak rám.
ÖNTSD AZ EGÉSZET A KÚTBA!

És ha csak néhány kortyot innék?  Csak egy kortyot. Ha főznék egy jó teát? A többit beleöntöm. Becs’szó!
Olyan szomjas vagyok. De olyan szomjas.