Mélyen, Dél-Afrika szívében, Cederberg régió hegyekkel és völgyekkel tarkított táján terem a vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis), melynek hajtásaiból készül a rooibos tea. A növényt Khoisan törzs már évszázadok óta használja frissítő és gyógyhatása miatt üdítőitalként, illetve színezőanyag előállítására. Az első írásos feljegyzés 1772-ből származik, amikor is Carl Humberg botanikus rátalált erre a csodálatos főzetre. 

A rooibos tea közelebb áll a gyógynövény teákhoz, mint a hagyományos értelemben vett teákhoz (mint amilyen a zöld vagy fekete tea), és két fő típusa van. Az egyik az ismertebb vörös rooibos, a másik a zöld rooibos. A fő különbség közöttük, a fermentáció. 

A rooibos tea termesztéséről, feldolgozásáról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a vörös fokföldirekettye ültetvényeket nem vegyszerezik, és a feldolgozás minden fázisa természetes módszerekkel történik. A rooibos teát egész nyáron át szüretelik, melyet legtöbbször kézzel végeznek. A tea kezelése során, miközben vágják és zúzzák, dohányvágó eszközt használnak. Az őslakosok a kézzel leszüretelt növényt eredetileg a sziklákon zúzták össze, majd száradni hagyták. Ebben a folyamatban a tea még zöld színű állapotban van. Ha itt megáll a feldolgozás, akkor kapjuk a zöld rooibos teát. De ha azt összehantolva, halmokba rakva fermentálják, akkor már a vörös rooibost kapjuk. Ugyanis a fermentáció során kapja meg jellegzetes pirosas-barnás színét. A fermentáció lényeges folyamat, mert kiemeli és felerősíti a tea aromáját. A következő lépés a szárítás, ahol a hajtásokat szétterítve szárítják a napsütésben. A rooibos beceneve, a "Red bush", vagyis piros, vörös cserje, a fermentáció során keletkezett gyönyörű színéből ered. A tea feldolgozásának utolsó folyamata a sterilizáció, melyet gőz segítségével végeznek, majd sor kerül még egy szárításra, aztán rostázásra, és végül a tea csomagolására. 

folyt.köv.

 

(teaunnep.hu)